Van egy belső iránytűnk, ami belülről lökdös, noszogat, hogy irányba álljunk. Az útkeresés ideje: Szaturnusz a Halakban 2023-2026

Amikor áprilisban eldöntöttem, hogy elutazom Indiába, senki nem tudott volna lebeszélni róla. Jó ideje érleltem már a gondolatát, több, mint egy éve, de az önszabotázs nagyon jól működött, hogy miért ne. Mindig találtam rá kifogást, ám azok szép sorjában elfogytak, Mira elvesztésévével meg végképp. Az ötlet, hogy elmenjek és részt vegyek egy gyógyító szertartáson (púdzsán), találkozzak igazi indiai asztrológus mesterrel, nem hagyott nyugodni, főleg úgy, hogy az élet meglobogtatta előttem a lehetőséget már egy éve. A döntés az én kezemben volt, így amikor már kellően rosszul éreztem magam a bőrömben, akkor végül teret engedtem a változásnak. Maga a döntés pillanata felszabadítólag hatott, függetlenül attól, hogy nem tudtam mi vár majd rám. Néhány gondolat ma megtalált, inspirált, hogy leírjam, megosszam, amely a Vízöntő/Halak féle időminőséggel kapcsolatos, amelyben kollektíve benne vagyunk.

Vannak időszakok, amikor nehéz tájékozódni, hogy merre haladjunk, merre van az előre. Még ha vágynánk konkrét, megfogható kapaszkodókra, jelzőtáblákra, azok mostanra biztosan elfogynak. Szaturnusz itt jár a Halakban már másfél éve, és még ugyanennyit tervez itt lenni. A Szaturnusz munkamódszere a tudatosságban rejlik, és lázad, mert valós dolgokat akar, és a valós életet akarja megtapasztalni. Ugyanakkor az ismeretlentől való félelemmel és aggodalmakkal nyit, emiatt sokszor egy megrekedt állapotban tarthat fogva, mivel mindent ellenőrizni és tudni akarunk, mi fog történni, mi vár ránk, ha erre indulok el vagy ha arra. Érhet-e veszteség? Talán ismerős, hogyan nem indulunk el és maradunk egyhelyben és frusztráltan.

Nagy bátorság kell hozzá, hogy merjük a saját megérzéseinket követni. Nem hagyni magunkat befolyásolni, hanem amikor érezzük, hogy nincs más út, menni, követni, rálépni. Kellően feszítő érzés. Ez a Halak energiaminősége, amely oly kettős, hiszen egyszerre befolyásol a múlt és szorongat a jövő, amely oly ismeretlen, amelyet csak racionalitással nem lehet megtapasztalni. 

A tengerben úszó halak is egy utat sugallanak. Lehet ez egy konkrét út, vagy egy menekülő út, de szólhat az egész életutunk ismeretéről is, attól függően, hogy meddig látunk el a belső szemeinkkel, de a legfontosabb, hogy az igazi, valódi utunkra rátaláljunk. Ez az időszak erről szol, ezért is tapasztaljuk a sok változást magunk körül és a világban. Ez egy misztikus utazás, amely a lélek utazása az Univerzum tengerében, a tudatosság nagy óceánjában. Elmúlnak dolgok és feloldódnak, eltűnnek régi utak, ösvények, amik járhatatlanná válnak. Bizonyos utak véget érnek.

Ám mindig van egy út, egy lehetőség, mert van egy belső iránytűnk, ami belülről lökdös, noszogat, kiabál, olykor már dörömböl és ordít, nem hagy békén addig, amig irányba nem állunk. Összeszedeti velünk a széthagyott, elhagyott dolgainkat, lelkünk darabjait, hitünket, erőnket, hogy a dolgokat úgy merjük látni és elfogadni, ahogy azok vannak. A lelkünk az iránytűnk.

Ui.: Augusztus végétől ismét indítok nyugati asztrológia csoportot kezdőtől haladó szintig heti rendszerességgel, élőben online. A szívesen tanulnál a részletekért írj a reni.nagy@gmail.com címre.