Hogyan engedtem el tizennyolc évet? Búcsú 2020-tól

Azt hiszem a 2020-as év számos ember életében hozott kompatibilitási problémákat. Az enyémben biztosan. Nagyon kellett már egy upgrade (frissítés). A 2020-as év kétségkívül már történelem, és amit megéltünk, az is bevonul a személyes történelmünkbe. Engem elengedni tanított meg ez az év. Pontosabban változni. Az idei évem egy történetben így néz ki és ebben minden benne van.

Tizennyolc év. Ennyi ideig voltunk együtt. Én és az asztrológiai programom. Bevallom, a szeretett programom és köztem évek óta problémák voltak, amelyek az utóbbi években már kezdtek elmélyülni. Kommunikációs nehézségek... Én változok, ő nem.... na jó, kezdetben még igen...de azóta? Elment ez így évekig, de most már nincs türelmem, hogy annyi mindenre figyeljek. Hova kattinthatok, hova nem, mert különben befagy, vagy nem csinálja meg, vagy jobb, ha manuálisan beírom, csak ne akadjunk össze. Utálom a konfliktusokat. Azt éreztem, húz vissza. Már-már veszélyeztette a napi működésemet, még sem változtattam rajta. Nem "dobom" ki, csak azért mert vannak hibái! Hibái mindenkinek vannak, és különben is, az életem része lett. Tizennyolc együtt töltött év napi szinten! Na és hány közös álmatlan éjszaka? Igen, együtt tudtam élni a korlátaival, azzal is, hogy igazából fapados, de meg tudtam győzni magam, hogy ennyi nekem épp elég. Minek ide ismeretlen, új, bonyolult másik! Azt kiismerni egy újabb évtized! Azért titokban nézelődtem, és figyeltem a nemzetközi programkínálatot, teszteltem...egyéjszakás kalandok, de egyik sem volt az igazi így. Egyik sem győzött meg.

Ragaszkodtam a biztonságot adó programomhoz, amely már évekkel ezelőtt betöltötte a maga szerepét. A végzetes nap november 14-e volt. Ekkor nyomtam rá a Windows új frissítő csomagjára, amit már hetek óta felkínált, de halasztottam. Ezen a napon fordult egyenesbe a Mars a Kos jegyében. Nincs egy napja se, hogy megírtam a Mars irányváltásáról című cikkemet, hogy "bele kell állni a megújulásba. A frissítésnek köszönhetően nem fértem hozzá a virtuális géphez, amin a program futott. Kompatibilitási hibát írt ki, majd viszlát, ablak, ajtó bezár. Gyors és kijózanító üzenet volt. Hát ennyi, ez a búcsú? Nem vagyunk összeférhetőek többé? Ami nem megy, ne erőltessük tovább! Tényleg elfáradtam. Beletenni újabb energiát, informatikust keresni, egyszerűen nem ment. Tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor el kell engedni. Amit a legjobban szerettem benne az egyszerű, letisztult grafikáját és egy bizonyos funkcióját, amit egyik program sem tudott. Oké, hát ha bele kell állni a megújulásba, akkor az most van!

Szombat van, igyekeznem kell, mert hétfőn dolgoznom kell valamivel, nincs mese. Megvettem az új programot, amivel már korábban szemezgettem. Tudtam, ha eljön a pillanat, akkor ezt fogom megvenni. Megvettem, letöltöttem, és elkezdtem felfedezni, beállítani. Huhh hát teljesen idegen volt! Minden hétvégi programom ekkor ugrott, mivel meg kellett ismerkednünk. Nem ment zökkenőmentesen az eleje, mert összecsúsztak a bolygók az ábrán, és volt egy két fura dolog, amivel nem tudtam mit kezdeni. Próbáltam megérteni a logikát, de miután elakadtam, azonnal írtam egy udvarias levelet a fejlesztőnek, hogy segítségre lenne szükségem nagyjából most azonnal. És elkezdtünk kommunikálni. Új dimenziók nyíltak meg előttem. Több, mint két órás rögtönzött mini oktatás keretén belül kezdtem kapisgálni, hogy fényévekre le vagyok maradva, és hogy több idő lesz, mire megtanulom használni, kiismerni. Teljesen más a logikája. Nem baj. Kihívás. Igazából mindent tud, még annál is többet, mint amit az én fantáziám elbírt. Ujjongtam, mikor megláttam, hogy még ezt is meg azt is tudja. Elbűvölt, annak ellenére, hogy minden magabiztosságam eltűnt, ami a régivel megvolt. Még élt bennem a régi. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, mintha a régi megérezné a vesztét, feltámadt - na nem magától, hanem az új program fejlesztőjétől, aki felajánlotta, hogy azt is megnézi. Semmi konkurencia harc, féltékenység? És jött egy kísértés, tessék, itt van, szeretnéd? Visszakaphatod! És bár csábító volt, hogy ide bármikor visszamehetnék, már döntöttem, amikor belementem az újba. Vége. Bíztam az újban és ő is kérte, hogy bízzak benne, higgyem el, hogy jó lesz. Elköteleződtem az új mellett. Rendben, de lenne valami, ami nagyon hiányzik, egy funkció - és előadtam az ész érveket. Elsőre azt mondta, nem, majd estére egy videó fogadott, hogy meggyőztem, készen van, így néz ki, és a következő frissítésben benne lesz. Majd kiugrott a szívem a helyéről. Ja, hogy ilyen is lehet? Meghallgatnak? Átgondolják? És még meg is csinálják? Boldog voltam. Önérvényesítettem. Ez nagyon más hozzáállás. Hozzáteszem, én is máshogy álltam hozzá. Valószínűleg egy évvel ezelőtt írtam volna valami olyasmi levelet, hogy a program nem vált be és nem tudom használni, és bezzeg a régi...

Tényleg átfordult bennem valami, és megértettem az elengedés lényegét is: amig a régihez hasonlítgatsz és annak a mását keresed, nem lesz helye az újnak. Megköt. A régi beszűkített, az újtól, az ismeretlentől féltem, de ezt nem mertem volna bevallani... hogy fogom egyáltalán azt használni? Azt megszokni annyi meló... Elég nagy kockázat... Kifogások... Most, ott, akkor ez nem volt kérdés, amikor belevágtam. Nagyon tiszta és tudatos pillanat volt. "Oké! Nézzük meg! Álljunk bele az újba!" Felemelő és hihetetlen pozitív érzés ismerkedni vele és nem fennakadni a hibákon.

Végezetül mi az elengedés? Rengeteg energiám elment arra, hogy az elengedésre fókuszáltam. Valójában nem a programot engedtem el, az most is ugyanott van, békében, és nem keresem. Nem kellett letörölnöm, letíltanom meg ilyenek. Én változtam meg. Kompatibilisebb lettem saját magammal. Szóval a 2020-as év nekem a nagy frissítő hibajavító csomagot hozta el, amire épp ideje volt rákattintanom és vállalni ennek minden kockázatát. Határozottan jobban érzem magam! 

Nagyon Boldog új évet kívánok Mindenkinek!