Egy mai asztrológus dilemmája: kell-e még a varázsgömb?...

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy mi a szerepe ma egy asztrológusnak? Bár hevesen tiltakozunk, hogy mi nem jóslunk, de akkor miért írunk különféle előrejelzéseket? Akik követnek itt a facebookon, vagy a blogomon észrevehették, hogy már jó ideje keveset írok az aktuális bolygómozgásokról. A gondolataim már egyszerűen nem itt vannak. Régóta nem figyelem a saját horoszkópomat, sem azt, hogy mit jelezhetnek a bolygók előre. Negyven felett tényleg megváltoznak a prioritások, és eljutottam oda, hogy sokkal inkább szeretem átadni magam a jelennek, az életnek, a karmámnak, bármivel is kelljen szembenézni általa. Nem akarom, hogy ezt az élményt bárki is elvegye tőlem, vagy egy mondattal "megmérgezze" és ne tudjak szabadulni a gondolatától. Ha valami érdekes dolog történik, azt vissza szoktam nézni, illetve ha nagyon kibillenek, mert ilyen is előfordul, van, hogy megnézem, milyen hatások vannak, és ez általában segít visszakapcsolódni önmagamhoz, visszakerülni a flow-ba, ahol újra érzem az isteni vezetést.

Úgy érzem, a mostani Szűz telihold energiái oldják fel bennem azt a hónapok óta tartó dilemmát, ami belül zajlott. Ez arról szólt, hogyan legyek úgy asztrológus, hogy nem válaszolom meg egy egyén jövőjét érintő kérdéseit. Asztrológusként folyamatosan tanulunk, elsajátítunk különféle prognózis technikákat, tanulmányozzuk a különféle karmákat, sorstendenciákat, hiszen a legtöbb ember erre kiváncsi. "Benne van-e sorsomban a gyerek? Egészséges lesz-e? Férjhez fogok-e menni? Lesz-e második házasságom? Érhet-e engem vagy a családomat valamilyen baleset, ha elutazunk?

Ezektől a kérdésektől zsigerileg mindig is rosszul éreztem magam, nagyjából azóta, hogy 20 évvel ezelőtt elkezdtem az asztrológiát tanulni. Azt éreztem, nem helyes ezekre rátekinteni, más sorsába belelátni. De akkor miért lettem asztrológus, miért ez az utam? Kell legyen másik út, ami az enyém. Azóta tudom, hogy a fenti kérdések megválaszolása rossz karmát csináln az asztrológusnak, és arra kell törekedni, hogy annyi tudást adjunk át, amennyit a másik elbír, nem azt, amit mi ki tudunk olvasni a horoszkópjából. Régebben annyira maximalista voltam, hogy beleestem ebbe a hibába és előfordult, hogy túltoltam. Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy lemerültem. Sok idő volt, mire megértettem, hogy nem nekem kell megoldanom a mások problémáját a horoszkóp elemzések során, hanem meg kell engedni mindenkinek, hogy megtapasztalja ami ő rá vár.

A covid óta erőteljesen átfordult a szemléletem, nem érdekel, mit hoz a jövő, és amit másoknak is tanácsolni szoktam, azt én is megfogadtam, miszerint bele kell menni az életbe, és el kell engedni a "spiritualitást", és nem beleragadni az okkult tudásba. Azóta sokkal több az energiám is és a betegségek is elkerültek az elmúlt három évben.

Visszatérve az asztrológiára és az asztrológusok szerepére, azt gondolom, nagyon jó dolog tanulni, vagy elmenni asztrológushoz, de nagyon meg kell vizsgálni, hogy mi vele a célunk, mi a motivációnk, miért akarunk belelátni a sorsunkba, milyen előnyöket remélünk tőle. Inspirálódni akarunk? Pénzt akarunk vele keresni vagy hírnevet és követőket szerezni, meggazdagodni, vagy alkudozni, hogyan kerülhetnénk el nehéz helyzeteket?

A Halak jegye a mély okkult tudás jegye, és nem véletlenül van tele annyi titokzatossággal és lengi körül a misztika varázsa, mert ezt a tudást nem lehet mindenkinek átadni, nem mindenkinek való, érezni kell a határokat, meddig lehet elmenni. Ugyanebben a jegyben tobzódik a megannyi csalás és szemfényvesztés is függőségeket létrehozva, amelyek során elhisszük, hogy a másik jobban tudja mit kellene tennünk, és ezért magunk fölé emeljük. Legyen az egy asztrológus, aki megmondja a horoszkópból, hogy mi van, vagy lesz, vagy bármilyen terapeuta, guru, akinek átvesszük az identitását, "identitás ruhácskáját" magunkra öltve.

Azt gondolom, hogy a Halakba lépő Szaturnusz fogja a spiritualitás megtisztítását elvégezni, ami mentes az önzéstől, és lassan visszatérünk az egységbe, a szívhez, ahonnan igazán adni is tudunk másoknak, mert van miből. A Vízöntő korsójából kiömlő vízzel fogjuk tudni levetni a "kölcsönvett ruhákat", és az elkülönültség érzéséből visszatalálni az egyetlen létező tudatba, az Abszolútba. Ezzel meg is érkezünk a Vízöntő korszak energiáihoz, ahol az asztrológusok szerepe is megfordul: egyrészt, hogy megértessék az emberekkel, hogy a jövő állandó fürkészése önmagában nem segít az életminőségük változásában, továbbá, hogy képesek-e tudásukkal a jövőre kíváncsi embereknek a most hatalmát feltárni, segítve őket abban, hogy megszülethessen bennük az ősbizalom és a bátorság az ismeretlen jövő iránt.

Németvölgy-Nagy Renáta asztrológus