Az önismerettől várjuk, hogy jobbra forduljon az éltünk

Készülve az első "Önismeret az asztrológus szemével" című előadásra - ami a Retrográd bolygók c. könyv bemutatását tűzte ki önismereti céllal -, hirtelen ötlettől vezérelve kérdeztem meg a blog olvasóit arról, hogy nekik mit jelent az önismeret. Négy kérdést tettem fel, és a válaszokat próbáltam csoportosítani. Több, mint 300-an válaszoltatok, amit ezúton is nagyon-nagyon köszönök! Az eredményeket az előadáson publikáltam, de ígértem felétek is egy visszajelzést. A válaszok előtt egy-két gondolatot engedjetek meg!

Az önismeret és az élni tudás két külön dolog 

Sok-sok csalódástól megkímélhetjük magunkat, ha azzal az alapvető ténnyel tisztában vagyunk, hogy felnőtt emberként mindenki a saját életéért felelős. Önmagunk megismerésével nem jön automatikusan az a képesség, vagy tudás, hogy tudok mit kezdeni magammal, tudok mit kezdeni a megismert önmagammal, és tudok mit kezdeni az életemmel. Az önismeret és az élni tudás két külön dolog, de nyilván összefüggenek egymással. Abban biztosan, hogy milyen minőségi életet élek.

Az élet egy nagy illúzió?

Negyven fölött ezt az életet valahogy úgy kezdem látni, hogy születésünkkor hozunk egy jó nagy adag illúziót magunkkal és ahogyan telnek, múlnak az évek, úgy fogynak el az illúziók is. Mire talán elfogy mind, addigra meg is halunk. Bár amíg itt kell lennünk, valahogy értelemmel és tartalommal meg kell tölteni ezt a kis időt. Szóval "a várakozás egy jobb életre" helyett igenis kell valamit kezdenünk vele. Az első nagy krízis kb. 29-30 évesen következik be mindenki életében a Szaturnusz első visszatérésével. Ekkor válik két felé az út, és ébredünk tudatára annak, hogy mindaz az idea, amiben eddig hittünk, nem egészen a miénk, az élet nem így működik, és itt egy új kezdethez érve már a saját ideáinkat kezdhetjük el újraépíteni,  megvalósítani.  

Annyi mindent elengedtem és mégsem lett jobb!

Hányszor hallom a tanácsadásokon, hogy "- Jó, de már annyi mindent elengedtem, annyit jártam önismeretre és mégsem lett jobb...!" Na itt van az, hogy mitől lenne jobb? Ki fogja megtölteni élettel, tartalommal, szeretettel a saját életünket, ha nem magunk? "-Aha... és azt hogy kell? Mondd meg!" - Nem tudom, ezért vagy itt, hogy rágyere, és tanulj meg kezdeni valami hasznosat és jót az életeddel! "-De hogyan?" - Tapasztalj! Tapasztalás nélkül sosem fogsz rájönni, mit rontasz el, mit lehet jobban is csinálni, és hogy hogyan kell élni az életet. Az élet része mindaz, amit megtapasztalunk, a kihívások, az át nem aludt éjszakák, a másokra való odafigyelés vagy oda nem figyelés, az átélt szomorúság és a bánat is. Az állandó boldogság keresésben elveszik a lényünk.

Az Önismeret kevés, hogy ha nem éled az életed!

Mindenkit arra bátorítanék, hogy élje meg azt, amiben benne van, és az egója helyett jobban figyelje a lelkét, kapcsolódjon össze vele, hogy a lelke szerinti életet élhessen. Ha nincs kapcsolatunk a lelkünkkel - tartós elégedetlenség, betegség pl. jelzi, hogy önmagunkkal ellentétben vagyunk, és nem akarjuk meghallani a lelkünk üzenetét, aki legbelül évek óta magányos vagy szeretethiányos. Nincs valódi továbblépés, amíg nem kapcsolódunk a lelkünkhöz és el nem fogadjuk azt, ami van. És ez a lépés gyakran fájdalmas, de nem spórolható meg annak, aki végre szeretné elkezdeni élni a valódi életét!

Lássuk válaszaitokat!

Egy könyv, amely tükröt tart

A Retrográd bolygók - karma, látszat és valóság című önismeretet támogató könyv a 4. képen feltett kérdés közül a 3-as szinten foglalkozik a témával: Milyennek látnak mások és az mennyire egyezik az általam kialakított képpel? Ezért is választottam a látszat és valóság címet a könyvhöz.