Az elengedés minden fájdalmával az újjászületés örömében a lélek felragyog

A nyáron elkezdődött kapcsolati átrendeződések csúcspontját jelzi a közeledő Mérleg újhold, amely egyben egy napfogyatkozás is. Szépen minden a helyére tud kerülni. Jellemzően nem a nagy aktivitások ideje ez most, hanem a belső erőhöz való kapcsolódásé. Leválások ideje. Ezt cseppet sem szabad drámaian felfogni, mert igazából ezek mély lelki felszabadulások régi kapcsolati viselkedési minták, helyzetek alól. Az átlépéssel – amelyben végig megyünk az elengedés minden szakaszán, örömén és fájdalmán, végül egy emelkedettebb új lelki szintre emelkedhetünk. A korábbi működésből sokan kilépnek, vagyis visszaveszik az erejüket és így teremtik meg az új belső egyensúlyt. A Mars a Plútó kvadrátjában sok belső harcot jelez, amely át tud fordulni önmarcangolásba.

A legintenzívebben a kutyámon keresztül élem meg ezt az elengedési folyamatot, amely már tart egy ideje, készül elköltözni. Augusztusban betöltötte a 16. életévét, nyilván nagyon öreg már, és vasárnap megkezdte a fizikai távolodást. Benti kutyából kinti kutya lett, már nem eszik, az éjszakákat és a nappalokat is kint tölti és szemmel láthatóan élvezi a földi energiákat, onnan töltekezik. Persze elsőre nem ezt láttam lelki szemeim előtt, hanem azt, hogy itt a vég. Tudom, hogy búcsúzunk egymástól, és ez így helyes. Nem volt kérdés, hogy természetes módon szeretném az elválást, nem beleavatkozva. Megérdemeljük mindketten. Nincsenek fájdalmai. Ugyanakkor sok belső nyomasztó érzést felszínre hozott a tehetetlenség érzése, és az elmúlt napokban többször is bántottam magam, hogy vajon jól csinálok-e mindent, és befeszültem szorongásig a helyzettől, annyira "tökéletesen" akartam csinálni. Mintha tudtam volna bármit is arról, hogy kell ebben a folyamatban benne lenni! Bár ezt hozom gyerekkorból. Közben felfogom, hogy a kutya tudja, hogy neki mi a jó. Néha eljön az ajtómig, egy simogatásért, és megy vissza a kert kedvenc helyére "pihizni". Tanít arra, hogy ne féljek szembenézni az ismeretlennel, tegyek le minden elvárást, logikát, minek hogy kellene történnie, és éljem meg úgy ahogy a szívemnek fontos.

Bármely leválás nem jelent elutasítást, csupán minden és mindenki a helyére szeretne most kerülni. A leválás a régi kapcsolódási mintákról szól, pl. megfelelési kényszerről, nem csinálom elég jól stb. Azokról a zavaró dolgokról, amely elfedik a lelkünket, amelyek nélkül nem merünk önmagunk lenni.

Ma hajnal 5-kor kutyaugatásra ébredtem, ami furcsa volt, mert az utóbbi 1-2 évben már nem ugatott egyáltalán. Tiszta volt az égbolt, néztem a fogyó hold sarlóját és a mellette felragyogó két fényes csillagot, miközben arra gondoltam: "Válassz egy csillagot, Mira!" - észlelve egyre elnehezedőbb légzését. Azt figyeltem, hogy a Hold még az Ikrek csillagképben jár, pár óra múlva átlép a Rákba, és egyre közelebb kerül a Kiskutya csillagképhez, amely Orionnak, a Vadásznak a kisebbik kutyája. Az α Canis Minoris - Procyon: az égbolt nyolcadik legfényesebb csillaga a wikipedia szerint. A neve latinul kisebbik kutyacsillag. Hát mit is mondhatnék? Minden a legnagyobb összhangban van ebben az univerzumban...

Amely kapcsolat betöltötte a szerepét, az lezárul, és ez így jól van. Hagy kezdődjön mindenki életében egy újabb örömteli szakasz.
Az eklipsz közeleg... engedni menni... minden változik.

Ui. Akinek erőteljesebb Mérleg érdekeltsége van a horoszkópjában (aszcendens, Hold, Nap, Vénusz, holdcsomó... talán hasonló folyamaton megy keresztül.)

* *

UPDATE: Elment ma délután f4-kor Mira, ..elindult hazafelé.... Végig ugatta, vakkantotta a napot, dumcsizott az angyalokkal, miközben a kóbor kutyalelkeket összeterelte hazafelé menet. Ilyen volt ő, dumálós...és hát terelő kutya lévén terelgetős. Engem is terelt. A Kiskutya csillaga hívta őt... Köszönöm a rengeteg támogató kedves együttérző gondolataitokat, kommenteket. Nagyon-nagyon jól estek, és hogy ennyien szeretették Mirát...