Arra, azon a kis titkoson!  Kirándulás a Mars-Plútó kvadráttal

Az őszi napsugár talán utolsó meleg simogató sugarait élvezhettük ki szombaton. Ezt a napot én sem itthon a négy fal között terveztem eltölteni egyedül. Tavasszal a hormonok táncolnak, ősszel nem tudom mi, de jön a tél, a sötétség, a befordulás, meg ki tudja mi, kell a töltődés a lelkemnek. Spontán programtervezés, Google, Gödöllői Erdészeti Arborétum, 4,6, nem is rossz, közel is van, nem is voltam még itt, a szomszéd lány is pont ráér, úgyhogy már indulunk is!

A parkoló helyett rögtön egy erdei kisvasúthoz érkezünk meg. Szürreális élmény, mintha itt tényleg megállt volna az idő. Tovább megyünk. Ebben a helyben az a legjobb, hogy hatalmas nagy, nem tudom hány hektáros, de bármerre mehetsz, rengeteg út van, és ha rosszul is tájékozódsz, akkor is biztonságban vagy, nem tudsz tartósan eltévedni. Valahova mindig kijutsz. Magamba szippantom ezt az érzést, és nekivágunk. Azon az úton, amelyik épp szimpatikus. Hányszor is tettük fel a kérdést, "na most merre?" Menjünk arra, az jó széles, kényelmes út! Gyönyörű nyírfák az út szélén, minden olyan tiszta, világos és egyenes. 

Aztán egy kisebb piknikező réthez értünk, ahol egy nagy család sütögetett. Tovább menve egy újabb csodaszép út tárult elénk. Bármerre is mentünk, ami elénk tárult az maga volt a csoda. Másfél-két órás bandukolás után többször visszajutván az ismerős útelágazásokhoz "Oh itt már jártunk!" felkiáltásaink közepette már majdnem a hazamenetelre szavaztam, látván mindent, amikor az újabb "na és most merrénél" egyszercsak megpillantottam egy nagyon kis szűk utat. Nem is voltam biztos benne először, hogy ez egy út lesz, mert egy bokor eltakarta. "Arra, azon a kis tikoson!" - mondtam ösztönösen. Csábított. És a kis titkos magával rántott és egyre sötétebb és meredekebb helyekre vitt. Sziklák, völgyek, sötétség - itt az arborétumban? Pillanatok alatt a tiltott rengetegben éreztem magam. Megszűnt minden hang, sehol egy lélek, kidőlt, keresztbe nőtt fák állták el az utunkat. 

Ahány út annyi féle érzés telített el. Azért jöhetne most már valaki szemből, hogy tényleg nem Isaszeg felé tartunk épp félúton. Féltem volna? Nem. De azért jó lenne már tudni, hova jutunk. Az ismeretlen és az izgalom szokatlan módon visszahozta a figyelmemet. Majd az elénk táruló kis völgyben, a fahidat és a lépcsőket megpillantva az jutott az eszembe, hogy de jó, hogy letértünk a kiszámíthatónak mondható útról. Elvarázsolt. 

Átkelvén a sötét rengetegen egy óriási tisztásra jutottunk ki, ami olyan volt, mint egy angol kert. Pár perce még az erdő sötétsége, most meg a világos, ragyogó napfényben úszó rét. Nem volt kérdés, hogy itt napozunk egyet hazaindulás előtt, minden porcikánk ki volt éhezve rá.  

A Mars ugyan hátrál, ami azt jelenti, hogy sokan ilyenkor a belső világukkal foglalkoznak. A Mars a Plútó kvadrátjában van ezekben a napokban, amely még jobban hozzá segít a belső világunkhoz való eljutásban. Ez a konstelláció híres az szélsőségességéről, agressziójáról. Ugyanakkor sokan nem tudják, hogy az erővel és erőtlenséggel szembesít, azzal a tehetetlenséggel, amit akkor tapasztalunk meg, amikor valami olyat teszünk, olyanba megyünk bele, amire normál esetben nemet mondanánk. Nemet mondanánk, ha képesek lennénk rá, ha lenne hozzá elég lelki erőnk, de nincs, helyette egy erősebb vágy nyer. Azt elfogadni, hogy nincs elég erőnk máshogy tenni, az nehéz. Addig pedig az önmarcangolás fogaskerekei újra és újra széttépik a lelkünket, amig abba nem hagyjuk a hibáztatást, a másik felmentését stb. 

A Plútó az átalakító pszichés erőket képviseli, segít lebontani vagy inkább elpusztítani a régi világunkat, ami látszólag nagy erővel bírt, hogy egy új valódibb elénk táruljon. Bevisz az erdőbe, a sötétbe, a titkosba, a mocsárba, nem tudod merre visz. Előhívja a rejtett érzéseket, az erőt, a vágyakat, az élni akarást, és ahogy haladsz ezen az úton, elengeded az ismertet és a biztosat. Helyüket átveszik a lüktető ösztöneid, amik egyre erősebben súgják, hogy menj tovább, ne fordulj vissza, ne keresd a régit, ne akard! Egy új élet vár rád, jobb lesz, mint előtte, fogadd, ami vár! Bárhova is jutsz, addigra Te már nem a régi leszel! Addig még a Mars irányt fog váltani november közepén és találkozik még egyszer a Plútóval - úgy karácsony körül. A kis titkos újra ott lesz. És hogy merre? Eltévedni nem tudsz - minden út vezet valahova! Karácsonykor kiderül.

Akiknek a képletében van Mars-Plútó konstelláció vagy Skorpió Mars, azok intenzívebben reagálhatnak a mostani időszakra.