"A reményt nem adják olcsón. A spirituális migránsok világában élünk?" A Halak Szaturnuszon elmélkedtem kicsit hosszabban...

Hol van az önzetlenség határa? A feltétel nélküli szeretetnek mégis van határa? Eltávolodtunk a valóságtól vagy inkább közelebb kerültünk az isteni igazságokhoz?

A Szaturnusz kihívásain elmélkedtem és a fenti kérdések jutottak eszembe, amelyek igazából paradoxonok is, igazak is, és az ellenkezőjük is... A mainstream kihívásait a Szaturnusz aktuális jegyhelyzete képes feltárni, és ez jelenleg a Halak jegye 2026-ig kisebb megszakításokkal. A Halak jegye kettős, így itt találkozunk a legtöbb paradoxonnal, ami egyáltalán nem zavar, hiszen az asztrológia önmagában is tele van paradoxonokkal, ezért is olyan különleges. Na de nézzük meg, mit láthatunk a Halak-féle mainstream-ben? Boldog boldogtalan coach, vagy jógát oktat, ha nem, akkor spirituális tanácsokat ad-vesz, vagy éppen belelát minden szépet és jót az aktuális bolygóállásokba, vagy mindezt együtt, csakhogy könnyebb legyen elviselni azt a tátongó ürességet és magányt, ami belül van. Ez így kimondva elég erőteljesen hangzik, bár azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül, hogy szóba hozom.

A HALAK a remény szimbóluma, nemcsak a kereszténységben, az asztrológiában is. Nem hiába, a reményt nem adják olcsón, és talán a reményt adó szakmák felé fordulás térhódítását is ennek a ténynek köszönhetjük. Az állatöv utolsó jegyében, a Halakban olyan problémák gyűltek össze, amelyeket korábban nem tudtunk kezelni, vagy eddig sosem kellett kezelnünk, ezért határokat sem tudtuk, hogyan szabjunk nekik. A megfoghatatlan dolgoknak hogyan lehet határt szabni? Sehogy és mégis, különben megfulladunk.

A Szaturnusz az üzleti élet, hivatás, karrier, elismerés bolygója. Ha ezt a bolygót "belehelyezzük" a Halak jegyébe, virágzásnak indulnak a reményt adó szakmák, legfőképp az önismeret és az általa nyerhető jobb élet ideálja. A Halak határtalanságához a Szaturnusz mégis jól illeszkedik, hiszen a víznek is mederre van szüksége, hogy áramoljon, és ne csak áradjon, elárasszon mindent. Ma elárasztanak minket a spirituális bölcsességek. De ha kicsit másfelé nézünk, akkor meg a migránsok.

A spirituális migránsok kifejezés jutott eszembe, és az a tény, hogy a Szaturnusz azokat a hiányosságokat tárja fel, amiknek korábban nem szabtunk megfelelő gátat. Egyre több ország kezdi meghúzni a határait a külföldiekkel szemben, legyen szó oktatásról, egészségügyről, állampolgárságról vagy lakáskérdésről a választásokhoz közeledve. Sok ember teszi ezt meg és tesz rendet a saját privát életében: ezer oka lehet, kit és miért fogadtunk vagy éppen nem fogadtunk be az életünkbe. 

Azokat, akik elhagyni kényszerültek valamilyen okból a lakóhelyüket, és más országba költöznek, őket hívjuk migránsoknak. Sok migráns megélhetési okokból vagy jobb fizetés reményében érkezik legálisan vagy illegálisan más ország területre, míg mások külső körülmények áldozatai. A párhuzamot abban látom, hogy sok ember vág bele spirituális tanulmányokba jobb fizetés reményében, hiszen nincsenek felvételi vizsgák, sem alkalmassági tesztek, nyitva állnak a kapuk minden útkereső előtt. Másrészt elvitathatatlan tény, hogy ÖNISMERET és TUDÁS nélkül sehova sem jutsz, tehát most vagy soha alapon, a "LÉT a TÉT". De mégis hol van a határ? Mindenkit beengedünk? Ki mondja meg, hogy ő bejöhet, ő nem? Ő tanulhat, ő nem, ő ki tudja fizetni, ő nem. És hol van az önzetlenség határa? Mindent lehet? 

A két irányzat, vagy két áramlat, amit a Halakban áramló Szaturnusz kidomborít az, hogy az egyik csoport a régi sodrásában, a régi rendszerekhez tartozik még, a másik csoport pedig már az új medret "vájja", és ők az új rendszereket építik. Ahogy a két hal is egymás felé úszik – de nem egymásnak, ezt fontos kiemelni -, a kettőséget érzékelteti. Ebből az egymásnak feszülésből születik meg majd egy teljesen új kezdet, ezt hívjuk Kosnak. Itt teremtődik meg valami új a régi tapasztalatokból.

De térjünk vissza! Most akkor válságban van vagy éppen virágzásban van a Spiritualizmus? Hiszen soha ennyien nem "terápiáztak", mint most. Néhány évtizede még ciki volt, ma már divat. Ma már fel lehet vállalni a családi drámákat, nem kell szégyenkezni miattuk, sőt, ma már, ha nem vagy "normális", népszerű is vagy. A tömeges önfejlesztés megtörte a nem vagyunk tökéletesek tabuját, és ez jó, másrészt menő dolog terápiára járni, már akinek van rá pénze. Akinek meg nincs, de esze van, rájön, hogy őszintének lenni nem kerül sok pénzbe, hanem ellenkezőleg.

Úgy tartják, hogy Halak energiában néha el kell veszítenünk önmagunkat, mielőtt rájönnénk, hogy kik is vagyunk valójában. És ez tényleg igaz, amit vonatkoztathatunk az egyes szakmákra is, például az oktatásra, egészségügyre, az asztrológiát vagy lelki segítő foglalkozásúakat végzőkre is, - noha az asztrológia a valóságban nem szakma, mégis sokan a papírt hajtanak. A Jóisten igazságos. Nem az asztrológia veszíti el népszerűségét, hanem az asztrológusok. Nem az orvoslás veszít népszerűségéből, hanem az orvosok és nem az oktatás, hanem az oktatók. Hiszem, hogy az, amennyire eltávolodtunk a valóságtól, visz majd újra közel a valódisághoz. És az üzleti érdekeknek is előbb vagy utóbb, de határt szabnak a magasabb rendű célok, hiszen az igazán jó üzletben mindenki csak nyer...Ha mást nem is, tapasztalatot biztosan.