Aminek mennie kell, menjen – Halak dömping 2.rész

A Halak jegyén átvonuló bolygók sok emberből vált ki hangulatingadozást, frusztrációt, megmagyarázhatatlan elvágyódást valami felé… Lassan két hete vagyunk benne egy nagyon különös időszakban. Ezt ma kaptam egy ügyfelemtől és még több ehhez hasonlót.

“Reni, az hogy lehet, hogy rám egyik zodiákus jegy sem hat napi szinten, de ez a nyomorult 🙂 halak, ezzel a szétfolyó, álmodozó, idealizáló hatásával minden áldott nap. Évek, sőt évtizedek óta. Ilyenkor szeretnék feloldódni valami nagy vízben, rosszabb esetben lesüllyedni, eltűnni. Tök durva, és konkrétan ilyenkor többet szoktam nézni a vizet, Dunát, stb. Lehet, hogy ez tél végi kifáradás is, nem tudom, érdekes…” (Szűz aszcendens-Halak deszcendens, Halak Mars)

A Halak a zodiákus utolsó jegye… befejez és eltűnik. Ő birtokolja ezt az időminőséget, és bizony most bennünk is felszínre hozza ezeket a minőségeket. Az eltűnés, a feloldódni vágyás mellett a válasznélküliség, vagy a visszajelzés, támogatás hiánya, az elérhetetlenség felerősíti a bizonytalanságot. A kapaszkodók, megerősítések hiánya óriási frusztrációkat tud okozni, és elégedetlenséget. A mostani időszak keményen próbára teszi a hitünket, és megkérdőjelez sok mindent a realitások terén. Régi sebek “úsznak” felszínre, amelyek nem gyógyultak még be. Elengedni most gyógyulás és az új kezdetek fele visz.

Aminek mennie kell, megy! Kezeljük helyén a dolgokat, és használjuk ezt az időszakot arra, amire való – kerüljünk a helyünkre!

Nézzük kicsit részletesebben! A Halak megfoghatatlansága beborítja a hétköznapokat. Kapcsolódni nehéz, vagy inkább azt mondanám, máshogy kell. Megragadni, megfogni, birtokolni semmit sem célszerű, mert könnyen kicsúszik a kezünk közül – mint a Halak és aztán megint frusztráltak vagy csalódottak leszünk. Miért? Mert nem azt kapod, amit szeretnél, főként, ha a sajátodnak akarod érezni, mert reménytelenül vágyódsz utána. A mostani időszak tapasztalásai régi sebeket nyitogathatnak, olyanokat, amelyeknek köze volt valamilyen veszteséghez, olyanhoz, amire vágytunk, de nem kaptuk meg. Lehet az figyelem, szeretet, biztonság, bizalom, elismerés, stb. A támogató háttér hiánya miatt sokan nem találják most a helyüket. Elveszettek, vergődnek, mint a partra vetett hal, aki már annyira szeretne lubickolni, feloldódni valami nálánál sokkal nagyobb egészben, és érezni az egységet az összetartozást.

Nehezebb töltődni. Enerváltság, ingadozás. Kellenek a segítő kapcsolatok. Kívülről hiába várjuk, ha belül ürességet érzünk. A Halak energiáiból a határozott továbblépés nincs meg, könnyebben lép tovább az ideáiban, az elképzeléseiben, mint a saját életében. Spirituális értelemben vett felszabadulás meghozhatja a továbblépést, amikor felismerem, és el tudom engedni, gyászolni azokat az ideákat, amiknek rabjai vagyok, amelyek csak az egót simogatják, amelyek élettelenné és üressé tesznek.

Fontos leszögezni, hogy nem a Neptunusz és nem a Halak visz tévútra és kelt félelmet, zavarodottságot, hanem a neptunuszi energia nem megfelelő használata. Van aki arra fordítja, hogy elmeneküljön a valóság elől, és van aki nem fél a valóság egy nagyobb részével eggyé válni.

Az elmúlt napokban a Merkúr kapcsolódása a Neptunusszal kommunikációs zűrt-vagy inkább űrt hozhatott, félreértéseket, irreális elvárásokat, kisikló magatartást, hazugságokat, elmenekülést az elfogadhatatlan helyzetekből. A Nap együttállása a Neptunusszal növeli az érzékenységet, a bizonytalanságot. Könnyebben megtéveszthetjük magunkat, vagy másokat azáltal, hogy a valódi érzéseinket elrejtjük. Tudat alatt félhetünk szembekerülni a csalódás fájdalmával, ezért lesz a legjobb önvédelmi eszköz a menekülés. A meneküléssel azonban kizárjuk magunkat a kapcsolódás lehetőségétől, bizonytalanságot, félreértéseket és befejezetlenséget hagyva magunk mögött.

Az igazság, az őszinteség nagyon fontos, hogy ne okozzunk károkat saját és mások önértékelésében, és az is, hogy ne tápláljunk hamis reményeket senkiben. Próbáljuk meg jobban átérezni azt, mit érezhet a másik, akivel vagy… Mivel a Neptunusz nem húz vonalakat, ezért a láthatatlan vonalakat nehéz látni mindannyiunknak, de van egy finom vonal az inspiráció és az önámítás között. Arra inspirál, hogy mögé nézzünk az ideáinknak, gondolataink valódiságának, a magunk teremtette valóságunknak. Feloldja azokat a fizikai akadályokat, amelyek korlátozzák a spirituális és inspiráló energiák áramlását. Érezz rá, kapd el a fonalat és szárnyalj! Aminek mennie kell, az menjen! Pozitív értelemben!

A semmittevés és a minden kéne harca – Halak dömping 1.rész